Kosztolányinak az Üllői-úti fák voltak az ifjúság, Szabó Lőrincnek a hajnali rigók az ébresztőórák. Kint a fákon ma is csicseregnek az énekesmadarak. Május 10-én üljük a Madarak és Fák Napját.

A Biblia szerint az első emberpár egy csodálatos fáskertben töltötte madárfüttyös víg napjait, mígnem a kígyó – talán megirigyelte a magasba törő, és a magasban szárnyaló távlatait – meg nem vezette az asszonyt, aki szakajtott a mindentudás fájáról. Ettől fogva aztán kíméletlenül megindultak a fadöntő útépítések és édenkertek helyett betontengerekkel vettük körül magunkat. 

A kényszerű térugrás után most ugrunk az időben is. Még meg sem száradt a ténta a Párizsban kötött szerződésen, mely a mezőgazdaságban hasznos madarak védelméről szólt, mikor Chernel István ornitológus megszervezte hazánkban az első Madarak és fák napját. Az Úr 1902. évében. 1906-tól pedig rendelet írta elő, hogy a népiskolai tanítóknak évente egy napot kell szentelniük az ég hasznos madarainak megismertetésére. A lurkók lelkesen ültettek facsemetéket, gondoztak madárodúkat, járták a természetet ezen a várva várt napon. Aztán a második világháború után berendezkedő barakk olyannyira a vidám volt, hogy szükségét sem érezte a madárdalnak, a fák helyén meg acélüzemeket húzott fel mint a parancsolat. Mígnem aztán egy 1996-os kormányrendelet ismét visszahozta Magyarországra a Madarak és Fák Napját.

Manapság múzeumainkban dolby stereo-ban csipognak fülünkbe az énekesmadarak, kitömött példányaikat meg tárlókba rendezett pszeudo-erdőrészletekben csodálhatjuk meg. Egyelőre ez még csak duplikátum, vagyis ha kirándulunk, akkor is befoghatja fülünk membránja a múzeumi dallamokat, és láthatja szemünk az üvegfal mögötti madarak ifjabb fajtársainak röptét. Vagy fordítsuk meg: a múzeum csupán leképezi a minket körülvevő természet gazdagságát. Egyelőre. Az Özönvíz után egy madár volt az ár levonulásának hírnöke, aki olajfaágat hozott Noénak. Gondolkozzunk el hát a Madarak és Fák Napján, hogy vajon nem mi magunk vagyunk az ár, ami elsodor megannyi olajágat és reményt hozó madárkát…