Ha nem hagy alább a hiperhájpolt zöldmarketing-mánia, idővel könnyen afféle badarságokba botlunk majd, mint az aeolus márkanéven piacra dobott, mobiltelefonnak csúfolt buborékfújó, orrszőrnyíró készülék. Vagyishogy inkább piacra álmodott, mert a szerkezet a reáliáktól oly messze van, hogy az már kínos. S lám, az alkotók keze mégsem lóg bele a bilibe.
A dizájnvilág kettős alaptörvénye ugyebár, hogy valami trendi és használható kreatúrát kínáljanak eladásra a tátott szájú, komplett királyi házakkal teletömött zsebű jóembereknek. És a hangsúly az ÉS-en van. Vagyis hiába használható kiválóan egy mágneses kazettára rögzítő diktafon, ha egyszer óriási, ráadásul a digitálishoz viszonyítva töredéknyi információ tárolására alkalmas. Egyik újságíró koma sem szállítaná külön gyerekülésben szeretett munkaeszközét, de pótjegyet sem szívesen váltana számára a BKV-járatokon. Egyszóval nem trendi. Ósdi. Trendi viszont a zöldség – gondolták az aeolus kiötlői nagyon is helyesen. Csak valahogy a használhatóságról feledkeztek el kétségtelenül egyedi és mókás készülékük megalkotásakor.
Ha azt hittük, letűnt már az egykorvolt éra, hogy marokkészülékeink egyszersmind nehéztüzérségi funkciót is betöltöttek, tárolásuk pediglen külön bejáratú szüttyűt igényelt, hát csúnyán tévedünk. Mit nekünk a csillivilli Nokiácskák dobócsillag-vadregényes dizájnja, amit tán csodáltunk, de sosem szerettünk. Nekünk a tégláink kellenek! Azok a monstrumok, melyekkel a kilencvenes évek végén hadakoztak eleink. A kihúzható antennákat, a mértéktelen sugárzást, a „hárommásodpercezés” virtigliségét juttatja ugyanis eszünkbe ez a kártyafüggetlenítést csak hírből ismerő korszak, melyben meghatározó üzletembereink alkarja méltán volt szálkás a hosszú és gyakori telefonálásoktól. Hát most megkapjuk! Kicsit ugyan átfazonírozva, mint a puttófejes lejárt szaloncukrot augusztusban.
Mert hát ugye az aeolos-ötlet így hangzik: Kedves öko-pajtik! Ha egyszer fenntartható, az átkos emlékű akkumulátoroktól ment mobilt akartok, akkor biz áldozatot kell hoznotok az Eszme nevében! Ha egyszer megújuló energia működteti SMS-masinátokat, akkor nem lehet többé a méret a lényeg! Dönts hát, hogy környezetvédő vagy-é, vagy a csúcsszuper gyűszűnyi státusszimbol-mobilok barátja! Persze a kérdés nem ilyen egyszerű. Mint fentebb is pedzettem, van egy nem elhanyagolható tényező: az alkalmazhatóság kérdése.
Tegyük fel: oltári környezetvédő és Shrek-rajongó vagyok, ezért megvásárlom a képeken látható ogre-phone-t. Rajta a Boeingnyi propellerrel, ami józsefvárosi piac hajdani slágertermékét, a napelemes baseballsapkákat juttatja eszembe. Csakhogy be is kéne ám mozgatni ezt a generátort. De hogyan? Kistappancsú ökolábnyom-tulajdonosként természetesen nincs autóm. Szigszalaggal rögzítem hát a bicajom kormányára, aztán munkába menet fújhat a szél! Ha szerencsém van haza is tudok csörögni, hogy ott vagyok, aztán battery empty... Vagy a margitszigeti kört teszem meg oldaliránt nyújtott karral, vagy a troliról lógatom ki a kis csodát. De ha minden szakad, hát kint hagyom a napon, mert nemcsak szélenergiával, de napkollektorral is bír a kicsike. Na de ki az a hülye, aki kitenné a napra a mobilját?
Szavaimból talán kitűnik néminemű szkepszis, de azért persze pozitívumokkal is bír a készülék. Megtehetjük például, hogy a száguldó hetesről kihajolva lecsippentjük vele éktelenkedő orrszőrünket. (Lelkes emós cimboráknak tincsigazításra is alkalmas a propeller.) Ha pedig a kocsi elejére erősítjük, akkor a hangja elűzi a szarvasokat. Örvendjünk hát együtt: a világ egy kicsit zöldebb és nem volt felesleges megalkotni az aeolus telefont!
