Brit tervezők vízre lebomló anyagból készítettek esküvői ruhát. Csak azt nem tudjuk, hogy mivégre…

Könnyen bőrig ázhat az a menyasszony, aki záporban mondja ki a boldogító igent. Egy fiatal brit tervezőcsapat ugyanis vízre bomló anyagból készített esküvői ruhát a fenntarthatóság jegyében. A hír egy, a kilencvenes években terjedő nagyvárosi legendát juttat eszünkbe. Történt pedig, hogy a vasfüggöny elhúzását követő Gorenje-korszakban egy tányérsapkásokból álló trupp szállta meg a Mariahilfert és környékét. Egyikük a megbeszélt pickszalámizó, paprikaharapó időben egy nagy szatyorral jelent meg és vígan újságolta a köréje gyűlő csodálkozóknak, hogy fantasztikus üzletet csinált egy boltban. Fillérekért jutott hozzá remek kialakítású, kényelmes, vékony tavaszi cipőkhöz. A hun hordaként rohanták meg a szóban forgó üzletet, ahol szintúgy nagy tételben vásároltak, és ajkukon elégedett „csüssz”-szel távoztak. A bepakolásnál a sofőr csak annyit mormogott a bajsza alatt: na, hülyék, ti is bevásároltatok a temetkezési kellékesnél.

Ha morbid is a párhuzam, könnyen lehet, hogy lemossa az eső az ara viselt dolgait, és pőrén áll a szertartást celebráló tisztelendő elébe. Az elgondolás persze, hogy a társadalmat a költséges ruhák felől az egyszer használatos, vagy környezetkímélő dresszek felé tendáljuk süvegelendő. Csak épp nem az esküvői ruha a megfelelő terep erre a célra. Mégiscsak vannak úgynevezett tradíciók amelyek összekötik a házasulást és a csinos ruhák viselését, a képen látható modellek viszont nem győztek meg arról, hogy rendelkeznek az esztétikum bárminemű fokával. Ráadásul a szekrényekbe kerülő esküvői ruhakölteményeket felváltó opcióként réges-rég fennáll a kölcsönzés lehetősége is. Mi meg azt mondjuk, hogy zöldség ide, vagy oda, az esküvőre igenis varrasson egy csodaszép ruhát a menyasszony, kiemelendő kecsét. A fenntartható esküvő helyett pedig inkább, a fenntartható házasságon kellene agyalni…