"Egy 2 forintos pénzérmét forgatok az ujjaim között. Ha az "írás" felét nézem, bizony nem sokat ér. De ha megfordítom, kisebb vagyont tartok a kezemben.
Új érméinken nem államférfiak és híres művészek arcképét, nem nevezetes épületeinket láthatjuk, hanem virágokat és madarakat. Pénzérméink a magyar kikerics, a magyar nőszirom, a nagykócsag és a kerecsensólyom képétől ékesek.
Hazánk kiemelten védett természeti értékei, az egész világ számára féltendő és megőrzendő eleven kincseink díszítik forintjainkat. Örvendetes, hogy a velünk elő ritkaságainkat - ha ilyen formában is, de - végre értékként tiszteljük!

De vajon milyen érték rejlik egy szerény virágban? Változik-e az életünk, ha fészkel az országban a kerecsensólyom, a "turulmadár"? Miért jobb nekünk, hogy virít még a pilisi len, s énekel valahol még a sziki pacsirta? Jobb-e a sorsom velük, nehezülne-e nélkülük? Változik-e egyáltalán, hiszen a legtöbben még csak nem is látták őket.
E kérdések magától értődőnek tűnnek egy olyan szemléletű világban, amelyben az értéket a használati vagy a piaci értékkel azonosítják. A reklámok is minduntalan ezzel bombáznak: - Vedd meg ezt vagy azt a sampont! Szerezd meg valamelyik "álomautót"! Vásárolj, fogyassz! Érték az számodra, ami a tied! Mert megérdemled!

A természet nem ilyen értékeket kínál! Bár könnyű párhuzamot vonni egy különösen ritka, csak itt élő, fokozottan védett növény és valamelyik nemzeti ereklyénk között, mégsem ez enged közelebb a titokhoz. Ha így volna, akkor ugyan milyen értéket hordozna egy árvacsalán, egy poszméh vagy egy bojtorján? Pénzeinken az élővilág ritka, becses képviselői jelképezik az értéket. De ez az érték mégsem pénzben mérhető, hanem eszmei jellegű.[...]"